Szia vagy Sziasztok! (Fogalmam sincs hányan fogják ezt olvasni… lehet senki sem. Egy próbát azért megér.) Szóval Szia/sztok! Zsófi vagyok egyetemista hallgató, aki volt olyan butus, hogy az utolsó évben bevállalta az Erasmus programot. Gondoltam mekkora buli lesz ez az egész. Mert ha végzek akkor úgy is elkezdek dolgozni, és pont olyan dolgot tanulok ami nem egy világjáró szakma. (Óvodapedagógia – nagyon szeretem ne értsetek félre!)
Igazából annyira én sem tudom bemutatni magam. Nagyon nehéz. Leírhatok ide bármit, ahhoz úgy is meg kell engem ismerni, hogy igazán tudjátok milyen ember vagyok. De ennek a blognak semmi köze nincs a személyiségemhez. (Azt hiszem) Csak azért írom le a kis erasmusos történetemet, hogy aki esetleg szeretne kijutni de fogalma sincs milyen neki egy kis élménybeszámolóval kedveskedjek. Mivel amikor én intéztem nem túl sok információt láttam az én kiválasztott helyemről.
Szóval jelenleg Észtországban élek, azon belül pedig Tartuban. Ha magyar vagy és jártál már Debrecenben, akkor elárulom, hogy Tartu majdnem olyan csak sokkal nagyobb. A címben szerepelt az itt és ott. Ez számomra már egy vicces történet. Kezdek mindent az elejéről:
- A repülőgép Budapestről indult. Reggel valamikor (ezt nem jegyeztem meg pontosan, mert a többi lényegesebb volt). A jegyen az állt, hogy 15:00-kor érkezem Helsinkibe, és Helsinkiből 15:50-kor indul tovább a repülő Tartuba. Na de itt jön a csavar. 14:00-kor érkeztünk Helsinkibe. Nem is értettem. Mindenki szállt le a repülőről és én a mellettem ülő embert kérdeztem meg, hogy hol vagyunk? Furán nézett rám és azt mondta: HÁT HELSINKIBEN. Egy csoporttársammal együtt jöttünk ki, gondoltuk sebaj valamit biztos elírtak. Így nyugodt szívvel kóstoltuk meg a finn *nagyonmenőhamburgescég* hamburgert. Semmiben nem változik a magyartól. (Igen, ennyit arról, hogy a *nagyonmenőhamburgerescégnek* minden országban másmilyen ízvilága van) Amikor gondoltuk ideje továbbrepülni, közölték, hogy “drágáim, a repülőtök már egy órája elment”. A jegyet nem váltották vissza, helyette lett egy jó nagy idegességbuborék a fejemben. Tudom ez a mi hibánk is volt. Illetve nem IS… ez csak a mi hibánk volt.
Fél óra szenvedéssel kijutottunk a helyről. Megkaptuk a csomagunkat (ami jelzem: nő vagyok, sok ruhám van és 4 hónapra jöttem ki Észtországba, ami mellesleg nem a legmelegebb országok közé tartozik. Van nálam 3 kabát, 2 csizma és a többi csecsebecse ami nélkül lehet élni, na de ki akar lemondani a kedvenceiről?!) Egy kedves férfi ajánlotta, hogy menjünk hajóval. Pompás. Egy nap alatt kipróbáltam a repülést és a hajózást. A repülőtéren megismerkedtünk egy német lánnyal (aki azóta is nagyon jó barátnőm, és ezért tényleg megérte) Ez a lány is ugyan így járt. Szóval hárman elindultunk az egyik kikötőhöz. Ott vártunk legalább 3 óra hosszát. Viszont a hajózás, nagyszerű volt. - Éjfél volt mire megérkeztünk Tallinba. Igen, még csak Tallinba… A tallini kikötőből taxival elmentünk a vasútállomáshoz, de az zárva volt. Reggel 6-kor nyitott, de reggel 6-kor elmegy az első vonat Tartuba. Meg mit csináljunk addig. Gondoltuk, hogy megszállunk valahol de mivel a repülőjegy miatt lelkifurdalásom volt, hogy hajózás, taxizás, tömérdek mennyiségű kávé ivás csak, hogy nehogy bealudjak. Így elterveztük, hogy elsétálunk a buszmegállóba. Ami viszont a város másik végén volt. 3 fáradt ember, 3 nagyon nehéz táskával elindult. Fáradtak voltunk, koszosak, már viccelődni sem nagyon volt kedvünk. Talán a legnagyobb örömünk abban a hosszú sétában az volt, amikor találtunk egy bevásárlókocsit az egyik ház előtt. Szerintem az egy Isteni segítség volt.
- Reggel 5 óra volt amikor kinyitott a buszmegálló. Addig kint aludtunk.. Vagyis a többiek aludtak, én felajánlottam, hogy őrködöm. Igazából csak annyira féltem, hogy nem mertem becsukni a szemem. Azért Tallin külső részén voltunk. Nem volt ismerős a környék. Bár nem féltem magam, elég talpraesett lány vagyok, azért olyan fáradtan nehezen védtem volna meg magam. 5:50-kor indult a busz. Ezt részletezném de nem tudom. Egész úton aludtam. (de igen néha néztem a csodás tájat)
- Megérkezés Tartuba. Szombaton.. a pénteki indulással. Elmentünk a kollégiumhoz (ahol jelenleg tartózkodom). De itt nincs portaszolgálat. Helyette kamera van.. Szóval a mellettünk lévő kollégiumba kellett menni. De az iroda zárva van, azaz a szerződést nem írhattuk alá. De legalább a szobát átvehettük. Ami:
- A szobákba a takarítónő nem jár be. Mindenki magának takarít. Vagyis az a 4fő. Ugyanis van egy előtér ami a konyha is. Abból nyílik a 2 hálószoba (2-2 személyes) illetve a fürdőszoba. Szóval beköltöztem és csodálkozva vettem észre, hogy minden csillog. Vagyis csodálkozva vettem észre, hogy semmi sem csillog. Nem vagyok rendmániás, csak gondoltam, ha még augusztus van akkor biztos úgy várják az újakat, hogy rend van. Nem volt. Az első utam a bolt volt, hogy megveszem a legjobb tisztítószert. (Fogalmam sincs, hogy használhatok-e márka neveket, de mindegy is). Szóval vettem egy olyan szert amit ismertem, mert ugye észtül bizony nem tudok. Azért felismertem melyik a wc tisztító… 😀 Szóval elkezdtem takarítani, hogy lakható legyen a kis szobácskám.
- Azóta bizony benne lakom. Eltelt egy hónap. Egyik nap imádom a helyet, viszont van olyan nap amikor mennék haza. Hiányoznak a magyar emberek. Én nagyon szeretek magyar lenni, magyarul beszélni. Néha véletlenül amikor beszélgetek valakivel magyarul válaszolok. Annyira természetes, hogy magyarul beszélek valakivel, hogy nem veszem észre ha épp nem magyarral beszélek. Szép ez a kis hely, jó, hogy eljutottam idáig. Biztos vagyok benne, hogy decemberig kibírom. De vannak a nehezebb napok amikor mindenki hiányzik aki fontos és épp nem lehet körülöttem.
Szóval ez egy elég “tömör” történet volt. Nagyon remélem, hogy tetszik nektek. Nem vagyok írónő. Ez az első blogom vagy mim. Csak próbálom az unalmas perceket valamivel eltölteni, és jó, hogy ti vagytok akiknek elmesélhetem MAGYARUL. Fogok még írni. Megpróbálom minél élvezhetőbbé tenni. Tényleg igyekszem… Persze elfogadom a kritikákat is. Abból is tanulhat az ember.
Sok millió puszi neked/nektek Tartuból! :
Zsófi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: